Busralilmuhminin, azaz jó hír a hívőknek. A jó hír a hívőknek a Paradicsom léte és igazsága. Az evilág hírei pedig olyanok, amilyenné mi tesszük a világot. Busralilmuhminin= Hírek az iszlám és a muszlimok világából

2010. március 23., kedd

Izraeli Extrémizmus

Míg nálunk és Európa más országaiban a bőrfejű neonáci, vagy a Sztálin születésnapját ünneplő szélsőbaloldali csoportok igyekeznek megdönteni a demokratikus alapokon álló társadalmi rendet, addig Izraelre a Tórát radikálisan (félre)értelmező szélsőségesek jelentenek veszélyt. Az extrémisták célpontját nem csak az arab lakosság jelenti, hanem azok a világi zsidók is, akik felemelik szavukat mások jogainak sárbatiprása ellen. Az izraeli kormányfő szerint "az extrémizmus gonosz szele söpör végig" az országon. Ehud Olmert ezt annak kapcsán jelentette ki, hogy az utóbbi időben szélsőjobboldali zsidók brutális támadások sorozatát hajtották végre az arab lakosság ellen.
A Jordán nyugati partján élő telepesek egyre sűrűbb rendszerességgel törnek be a palesztinok falvaiba, bántalmazzák az ottlakókat, megrongálják házaikat és autóikat. Pár napja egy 19 éves pásztorfiú holttestét találták meg a terület egy távoli, sivatagos zónájában. Minden valószínűség szerint a fiatalemberrel szélsőséges telepesek végeztek. Nemrég az egész világot sokkolta az a BBC által közreadott videó ami azt mutatta be, hogy a Nyugati part egyik zsidó településének lakói hogyan támadnak meg és vernek baseball ütőkkel félholtra egy idős arab asszonyt.

forrás: katinkalot.files.wordpress.com
Az ilyen jellegű atrocitások az utóbbi időben megtöbbszöröződtek, számuk csak idén 75%-kal nőtt a tavalyi évhez képest.

De vajon kik is ezeknek a brutális akcióknak az elkövetői és mi motiválja a tetteiket? Több izraeli tanulmány is arra hívta fel a figyelmet, hogy a zsidó vallást radikálisan értelmező tanok rapidgyorsasággal terjednek az országban. Az ezeket vallók szerint a zsidók feladata a bibliai Júdea és Szamaria birtokba vétele, ami nem csupán a mai Izraelt és a megszállt övezeteket, hanem Libanon, Szíria és Egyiptom egy részét is magába foglalná. Szerintük ezt a területet Isten a zsidóknak szánta, ezért onnan minden idegent ki kell űzni. A Nyugati part egyik településének a rabbija nem átallotta azt a kijelentést tenni, hogy "a palesztinok állatok, és mint nem zsidók, életük kevesebbet ér, ezért meg lehet őket ölni." Az izraeli zsidó extrémizmus atyjának az 1990-ben meggyilkolt Meir Kahane amerikai származású rabbit tekintik. Kahane azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a Knesszet képviselőjeként benyújtott egy indítványt, melynek értelmében az araboknak fejenként 40 ezer dolláros kárpótlást nyújtottak volna, ha önként elhagyják Izraelt. Az erre nem hajlandókat, erőszakkal deportálták volna. A rabbi a szent földön a Tóra törvényeit vezette volna be, melyek szerinte "teljességel összeegyeztethetetlenek a demokráciával."

Kahane halála után politikai örökségét két mozgalom, a Kach és a Kahane Chai vitte tovább, melyeket az Egyesült Államok terrorszervezeteknek tart nyilván. A Kahane Chai tagja volt Yigal Amir is, aki 1995-ben meggyilkolta Yitzchak Rabin miniszterelnököt. A szélsőséges cionisták ugyanis úgy gondolják, hogy aki Erec Jiszráil (Izrael földje) egy darabjáról is lemond, az áruló és halállal kell bünhődnie. Rabin pedig jelentős területeket készült átadni a palesztinoknak a
békéért cserében.

Ugyancsak Kahane tanításai inspirálták Baruch Goldsteint, az 1994-es hebroni vérengzés elkövetőjét. Az akkor 38 éves orvos géppisztolyával 29, reggeli imáját végző muszlim arabot mészárolt le.

Az extrémisták legutóbb Zeev Sternhell világhírű történészprofesszor ellen követtek el bombatámadást, aki többször is a megszállt területen épített telepek felszámolása érdekében foglalt állást. A robbanástól könnyebben megsérülő Sternhell a Peace Now mozgalom tagja, mely a palesztinokkal való kibékülést sürgeti. A szélsőségesek vérdíjat tűztek ki a szervezet aktivistáinak a fejére; 200 ezer dollárt fizetnének annak aki egyet ismegöl közülük.

Az izraeli kormány jelentős erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy az amúgy is törékeny társadalmi békét veszélyeztető radikálisokat megfékezze. Ezen a téren azonban nem lesz könnyű dolga. A szélsőségesek tanításai ugyanis annál jobban terjednek, ahogyan közeledik a palesztinokkal való megegyezés. Ha ugyanis tető alá hozzák a békszerződést, Tel-Aviv valószínűleg feladná a Nyugati part legnagyobb részét és ezzel a bibliai zsidó királyság egy darabját.

2010. március 22., hétfő

Rágalmazási turizmus Nagy-Britanniában


Rágalmazási turizmus: Nagy-Britanniában nyújt be keresetet a Mohamedet parodizáló dán újságíró ellen a próféta több tízezer leszármazottja – tudósít a Times.

A becsületsértési pert egy szaúd-arábiai ügyvéd vezeti, a felperesek pedig a világ minden tájáról szállnak be az ügybe: a Közel-Keleten kívül Észak-Afrikán át egészen Ausztráliáig. Mark Stephens brit ügyvéd személyesen látta a tíz dán újságnak eljuttatott papírokat, melyben Yamani egyértelműen kijelenti, Londonban tervezi beadni a pert. Az ügyvéd azzal tervezi indokolni döntését, hogy a karikatúrákat az internet segítségével Nagy-Britanniában is láthatták.
A rágalmazási turizmus különösen kedvelt célpontja az Egyesült Királyság, mivel a szigetország becsületsértési törvényei inkább a sértettnek kedveznek, például az Egyesült Államokkal ellentétben, ahol a véleménynyilvánítás szabadsága kap nagyobb hangsúlyt ilyen ügyek esetén.

Stephens szerint a mintegy 95 ezer próféta-rokon akár azt is állíthatja, egyenesen személyük ellen szólt a dán lap viccesnek szánt rajza. „Mohamed örökösei különleges helyet foglalnak el a muzulmán világban... Ha az ember gúnyt űz a prófétából, azzal gyakorlatilag őket is köznevetség tárgyává teszi” – mondta a brit ügyvéd a Timesnak, majd hozzátette, ha a kérdéses angol bíróság visszadobja az ügyet, az komoly diplomáciai gondokat okozhat.

A precedensek ismeretében korántsem egyértelmű az elsőre nevetségesnek tűnő per kimenetele. Egy amerikai író egyedül az Egyesült Államokban megjelent terrorizmusról szóló könyve miatt is Londonban indított pert egy magát károsítottnak vélő szaúdi üzletember – és mivel az internetes rendelés segítségével a műből 23 darab Nagy-Britanniába is eljutott, a bíróság 100 ezer font összegű kártérítést ítélt meg.

Ebbe Dal, a dán újságíró-szövetség elnöke sajnálatát fejezte ki a per miatt, majd bírálta mind Yamani megalapozatlan beadványát, mind az ezt megengedő angol joggyakorlatot.

Burkatilalom néhány lopás miatt

Banglades legnagyobb állami fenntartású kórházában megtiltották a személyzet tagjainak, hogy az egész arcot eltakaró burkát viseljenek – közölte hétfőn a dakkai Bangabandhu egyetemi kórház. Az intézkedés legfőbb oka, hogy az elmúlt időszakban megszaporodtak a lopások az intézményben.

Abdul Majid Bhuiyan, a kórház egyik vezetője szerint elsősorban mobiltelefonoknak és pénztárcáknak kelt lába a kórtermekből, ezért a női ápolószemélyzetet arra utasították, hogy munkaidőben viseljenek uniformist, amely szabadon hagyja az arcukat és hajukat. A kórház szerint ráadásul a személyzet egyes, fátylat viselő tagjai olykor titokban „helyetteseket” küldenek maguk helyett munkába, a képzetlen álápolók pedig veszélyeztetik a betegek egészségét.

A kórházi vezető szerint egyébként az orvosok is panaszkodtak már a burka miatt. Szerintük ugyanis veszélyes, hogy egyes női dolgozók nem vesznek steril egyenruhát, miután beértek munkahelyükre, hanem azokban az egész testet elfedő leplekben ápolják a betegeket, amelyekben korábban a zsúfolt tömegközlekedési eszközökön utaztak.

Banglades a világ negyedik legnépesebb muzulmán közösségének otthona. Bár az országban az iszlám az államvallás, a nőknek mégis csak kis hányada viseli az egész testet és arcot eltakaró burkát.

Független Hírügynökség

Iszlám a gyakorlatban


Az iszlám sok gyakorlati kérdésről pontosan meghatározott utasíásokat tartalmaz. Például.

A házasság:
Az iszlám szerint egy férfi több feleséget is tarthat. Ezt sokan félreértelmezik és mint a férfi sovinizmusra jellemző egyszerű jogként értelmezik. Ezzel szemben ez a jog egy rakás kötelezettséggel jár. Még az sem igaz, hogy a gazdag emberek engedhetik meg maguknak, mivel a pénz mennyisége önmagában kevés. A pontos szabály az, hogy akkor vehet nőül többedik feleséget, ha ugyan azt tudja (akarja) biztosítani mindegyik feleségének. Mind szeretetben, anyagiakban stb. Nem lehet különbség. A második/sokadik feleség nem alacsonyabb szint mint az első feleség, vagypedig az első feleség nem a "régi/megúnt" kategória. A feleség(ek)nek hozzá kell járulnia ahhoz, hogy új asszony jöjjön a házhoz.
A szabály létezik, de a mindennapokban gyakorlatilag nem létező kategória a többnejűség. Talán az arab olajmilliárdos sejkek esetében fellelhető jelenség.

A válás:
Teljes mértékben szabályozott folyamat az iszlámban. A férj és feleség dönthet úgy, hogy elválnak útjaik. A szabályok szerint 3 hónap külön élés után a válás bekövetkezik. A 3 hónap alatt nem létesíthetnek új kapcsolatot. A 3 hónap alatt kiderül, hogy a feleség esetleg gyermeket vár és az a gyermek még a férjet illeti meg. Pontosan tisztázva van, hogy kinek mikor mennyi jár. Azaz ha valaki betartja a szabályokat, nem kell ügyvéd, bíróság, békéltetés meg 1-2 év várakozás. Nincs gyermekelhelyezési ügy, név felvételi kérdés, nincs apasági per. Nincs probléma a vagyon elosztással.

Házasságtörés:
Kövezés jár érte, ami rendszerint halállal végződik.

A 3 esetet együtt kell vizsgálni. Nem szabad kiragadni egyiket sem. Ha 3 hónap alatt korrektül ki lehet lépni egy kapcsolatból korrekt elszámolással együtt, akkor érthetetlen a házasságtörés ténye. A házasságtörés a türelmetlenségről, az engedetlenségről, a törvények megsértéséről szól. Ezt szankcionálja az iszlám, nem pedig megcsalt férfin/nőn esett sérelmet.

A folyamat teljeskörű, előre tervezhető, nincs kiskapu.
Nincs válóperes ügyvéd, mint a feleket jól lehúzó, mások kárán csak gazdagodó népség.
Nincs a megélhetési feleség, aki férjhez megy fűhöz-fához, hogy aztán egy jó ügyvéddel kiperlje a vagyonból.
Nincs feleségtartás, gyerektartás stb. fél életre összekötő kapcsolatrendszer. Elváltál, de fizeted még 20 évig a más költségeit.
Nincs kisemmizett apa, aki még a jogos láthatásért is küzd.

Malajziában polgári törvénykezés van. Létezik iszlám rendőrség, akik az iszlám lakossággal tartatják be a szabályokat. De elég jól elhatárolható még a lakosság körében is, kikre mi vonatkozik. Az öltözködési szabályokról majd máskor. Annyit érdemes megjegyezni, hogy a helyi kinai tinédzserek mini szoknyában, shortban és ujjatlan trikó pólóban közlekednek. És ez tök normális. Ja és túristaként illik betartani a vendéglátó ország szabályait.

Több ezres nőtüntetés a gyerekházasságok tilalma ellen


Több ezer nő tüntetett vasárnap a jemeni parlament előtt tiltakozásul az ellen, hogy be akarják tiltani a 17 éven aluli lányok házasodását.

A tüntető nők az iszlám előírása szerint kendővel takarták el az arcukat.

A tüntetők egyik tábláján azt lehetett olvasni, hogy "Ne tiltsátok be azt, ami isten megengedett!". Egy másikon pedig azt, hogy " A jogok és a szabadság nevében fejezzétek be az iszlám törvénykezés megsértését!" A muzulmán hitszónokok felszólítására szervezett megmozdulás résztvevői buszokkal érkeztek a fővárosba, Szanaába. A tüntetők egyik szószólója azt mondta, hogy "isten, a próféta és minden jemeni nő ellensége az, aki támogatja ezt a törvényt".

A 17 éven aluli lányok és a 18 éven aluli fiúk házasodását tiltó kormányjavaslat tavaly augusztus óta van a parlament előtt, és a sorozatos ellenzéki tiltakozások miatt nem lett belőle eddig törvény. A tizenévesek, sőt gyerekek házassága elterjed szokás a szegény arab országban, különösen vidéken.

A tüntetés idején megjelent néhány jogvédő aktivista is, akik támogatják a törvényjavaslatot, de gyorsan távoztak is, miután a tüntetők fenyegetően közeledtek feléjük. Az egyik aktivista később azt nyilatkozta, hogy az egész ügy rákfenéje a szegénység, ezért számos falusi szülő gyakran a nyolc éves lányát is férjhez adja a hozományért.

Tavaly meghalt szülés közben egy házasságra kényszerített 12 éves lány és újszülöttje. 2008-ban egy jemeni bíróság jóváhagyta egy nyolc éves kislány elválasztását 20 évvel idősebb férjétől, miután a munkanélküli apa rákényszerítette gyerekét a házasságra.

Keveset hozott a dárfúri donorkonferencia

MTI

A Dárfúr megsegítésére tartott nemzetközi donorkonferencián vasárnap Kairóban a tervezett kétmilliárd dollárnak kevesebb mint felét ajánlották fel a résztvevők. Az egynapos konferenciát az 57 államot tömörítő Iszlám Konferencia Szervezete hívta egybe, s azon képviseltette magát az Egyesült Államok, számos európai ország, az ENSZ és több segélyszervezet. A házigazda Egyiptom képviselője hangsúlyozta, hogy a konferencia rávilágított a dárfúri béke megteremtésének fontosságára. A 850 millió dolláros pénzbeli felajánlás mellett számos ország ezen fölül is ígért - egyelőre nem konkretizált segítséget.

Az Egyesült Államok, Norvégia, Nagy-Britannia és Kanada nem voltak hajlandóak pénzbeli támogatást nyújtani. Arra hivatkoztak, hogy a régió nem nyújt kellő biztonságot a különféle projektek kivitelezésére. Az Európai Unió egyébként 95 millió dollárt ajánlott fel.

A szudáni küldöttség mindazonáltal nem távozott csalódottan. Szóvivőjük szerint "fontosabb, hogy a nemzetközi közösség támogatja a szudáni kormányt a dárfúri béke megteremtése érdekében".

A legnagyobb összeget Brazília, az Iszlám Fejlesztési Bank, Törökország és Katar ajánlotta fel a tanácskozáson.

Az ENSZ szerint a felkelők és a szudáni kormány által támogatott fegyveresek közötti harc, amely 2003-ban eszkalálódott, eddig mintegy 300 ezer ember halálát okozta. A földönfutóvá lett dárfúriak száma két- és hárommillió között van.

2010. március 21., vasárnap

Véget ért a síita felkelés?

A Barikád cikke


Ali Abdullah Saleh jemeni államfő március 19-én, pénteken a jemeni televízióban bejelentette: véget ért az ország északi részén zajló háború a központi kormány csapatai és a muszlim vallás siita irányzatát követő zaidista felkelők között. "Kijelenthetjük, hogy a háború véget ért. És nem pusztán ideiglenes fegyvernyugvásról vagy tűzszünetről van szó” - jelentette ki az államfő az Al-Arabiya televíziós állomásnak adott interjújában, melyet a jemeni állami televízió is sugárzott pénteken.

A jemeni kormányra jelentős nemzetközi nyomás nehezedett a háború befejezése és az ország stabilitásának megteremtése érdekében. Az Egyesült Államok és szövetségesei persze elsősorban azért szeretnék, hogy a Jemen északi részén évek óta zajló – és az elmúlt esztendő folyamán kiéleződött – konfliktus véget érjen, mert az Al Kaida elleni harcra kívánják felhasználni a szanaa-i rezsim katonai erejét. Mint emlékezetes, az elmúlt év decemberében Washington a Jemenben működő „Al-Kaida sejteket” vádolta meg azzal, hogy megszervezték az egyik amerikai utasszállító gép elleni merénylet. Nyugaton valamint a csatlós arab bábállamokban általában az a vélemény uralkodik, hogy a jemeni belső harcok és az államszervezet szétesése következtében tudta megvetni a lábát az Al Kaida az Arab-félsziget déli részén fekvő országban.

A kormány és a siita felkelők között megszületett tűzszüneti megállapodás azonban nem feltétlenül lesz hosszú életű, amennyiben a szanaa-i kormány nem hajlandó megszüntetni a siitákat sújtó megkülönböztető intézkedéseket. A jemeni államelnök az Al- Arabiya televíziónak adott interjújában arról beszélt, hogy a felkelők érzékelhetően törekednek a békére: hajlandónak mutatkoztak például a taposóaknák eltávolítására, a lezárt utak megnyitására, az útakadályok megszüntetésére, és rövidesen megszüntetik bizonyos kormányzati épületeknek blokádját. Továbbá a siita felkelők ígéretet tettek arra is, hogy rövidesen szabadon engedik a fogságukban sínylődő 175 kormánykatonát illetve velük szemben fegyveresen fellépő törzsi milíciák tagjait.

"Bíztató jeleket tapasztalok, amelyek bizonyítják, hogy nem fognak kiéleződni az ellenségeskedések” - fogalmazott a jemeni államfő. Saleh viszont kizárta annak a lehetőségét, hogy tárgyalásokba bocsátkozzon az ország déli területein harcoló szeparatista felkelőkkel. „Akik elfogadják az állam egységének elvét, azokkal viszont lehetséges a dialógus ” – jelentette ki az elnök.

"Aki sérelmeiket a törvényes keretek között tárják elénk, azokkal tárgyalni fogunk” - hangoztatta szándékait Ali Abdullah Saleh. Észak-és Dél Jemen 1990-ben egyesült, azonban a déli területeken – mely az olajipar egyik kiemelt központja – általános az elégedetlenség a központi kormánnyal szemben, amely állítólag „elrabolja” az országrész erőforrásait, és hátrányosan megkülönbözteti annak lakóit.

Zábori László

A körülmetélés algériai berber módja


Én magam 20 éves vagyok, s hárman vagyunk fiúk testvérek. A bátyám 21 éves, míg az öcsém 15. Nyugat-magyarországi kisvárosban élünk, s a mi családunk annyiban különleges, hogy anyukánk magyar, apukánk viszont algériai, de nem arab, hanem az ottani kisebbséghez tartozó kabil, vagyis berber. A kabilok is muzulmánok, így apukánk is az, s elvileg mi fiúk is.

Közismert, hogy a muzulmánoknál kötelező a fiúk körülmetélése, ami mindhármunknál megvolt, s hát apukánk is nyilván körülmetélt. (Sose láttam őt meztelenül, mert a muzulmán férfiak nem mutatkoznak még egymás előtt sem pucéron.)

A bátyám és én olyan 7-8 évesek voltunk, amikor bennünket körülmetéltek. Nem vitték túlzásba a tájékoztatást, csak a szüleink elmondták nekünk, hogy ez fog történni, s ezt muszáj megcsinálni, s nekünk is jó lesz. Nem kórházban csinálták, hanem az orvos, aki a szüleink barátja volt, eljött hozzánk a lakásunkra, s ott végezte el a körülmetélést. Nem altattak minket, hanem helyi érzéstelenítést kaptunk. Akkor biztos sírtunk, meg féltünk is a dologtól, de így tizen-sok év elteltével már semmi rossz emlék nem fűződik hozzá. Az öcsénknek viszont egy jó pár évvel később, 11 éves korban, kórházban csinálták meg, s azt hiszem 1-2 napot bent is kellett lennie. (Ez kb. 3-4 éve volt.)

Szóval a mi családunkban „a fiúk” mind körül vannak metélve, s hát nekünk az a normális állapot. Az iskolatársaim, barátaim jórészt tudták, hogy körülmetélt vagyok, főleg azok, akikkel együtt sportoltam. Néha kaptam kellemetlenkedő megjegyzéseket, s akkor elküldtem a szemtelenkedőket, de igazán komolyan sose bántottak a körülmetélésem miatt, s én így nagyon jól érzem magam a bőrömben, pontosabban a bőröm nélkül!

Érdekes dolog történt idén (2008) tavasszal: Egy jó barátommal voltunk kondizni, s az edzés után beültünk szaunázni. Ülünk egymás mellett a padon, a törölközőn, egy szál semmiben, s egyszer csak a srác rám mered és megkérdezi: „hát te meg hátrahúzod a fitymádat?” Mire elmagyaráztam neki, hogy nem, mert nincs mit, mivel körülmetélt vagyok, s akkor elmondtam az egészet, hogy van ez. Már nem tudom, hogy rögtön akkor, vagy pár nappal később közölte, hogy ő is olyant akar. Először azt hittem, viccel, de kiderült, hogy halálosan komolyan gondolja. Tájékozódott a neten, meg megtalálta ezt az oldalt is, illetve a szerkesztőn keresztül más, ezen a vidéken lakó srácokat, akiknek szintén megvolt a körülmetélés, s elment az orvoshoz. Elvileg megállapodtak a körülmetélésben, de a műtét után kiderült, hogy csak a kantárját vágták át. Végül is elérte, hogy pár hónappal később újra elmehessen műtétre, s akkor már végre rendesen körülmetélték. (Ez 2008. nyarán volt.) Azóta persze meggyógyult, s ő is nagyon elégedett körülmetélt!

Tüntetés az iraki agresszió évfordulóján

MTI

Washingtonban több ezren tüntettek az este az iraki invázió kezdetének hetedik évfordulóján.

A tiltakozók azt követelték, hogy a kormány azonnal vonja ki az amerikai erőket Irakból és Afganisztánból, s a háború miatt emeljenek vádat George Bush akkori elnök ellen.
A rendőrség 8 embert vett őrizetbe, köztük Cindy Sheehan ismert polgárjogi aktivistát, aki Barack Obama jelenlegi amerikai elnök letartóztatását is követelte. A megmozduláson kevesebben vettek részt, mint az elmúlt években, amikor tízezrek vonultak az utcákra a háború elleni tiltakozásul.

Gyarapodó üzletág, kecsegtető számokkal

Frits van Dijk, a legnagyobb élelmiszeripari világcég alelnöke a Hágában megrendezett Halal Világfórum alkalmából nyilatkozott a Reuters hírügynökségnek, és elmondta, hogy számításai szerint a következő évtizedben ez az üzletág 20-25 százalékos növekedésre számíthat.


A számok imponálóak. Az európai halal élelmiszerek éves forgalmát jelenleg 66 milliárd dollárra becsülik - ebbe egyaránt beleszámít a hús, a friss és a csomagolt élelmiszer -, a világpiaci forgalom pedig ennek csaknem tízszerese, mintegy 634 milliárd dollár.


"Látnunk kell, hogy ezek a termékek ma már nem csak a szakboltokban kaphatók, hanem a nagy üzletláncokba is bekerülnek" - mondta van Dijk, utalva arra, hogy a brit Tesco és a francia Carrefour szupermarketek is forgalmaznak már halal termékeket.
Az iparág a muzulmánok abbeli meggyőződésére épül, hogy olyan élelmet kell fogyasztaniuk és olyan cikkeket vásárolniuk, amelyek minősítése "halalan tojiban", ami annyit jelent, hogy megengedett és egészséges. Európában jelenleg tejpor, konyhai ízesítők és mártások szerepelnek a legnépszerűbb halal termékek listáján, a Nestlé pedig nemrég egy sor húsalapú és fagyasztott áru forgalmazását kezdte meg Franciaországban.

Ajami - filmkritika

Filmkritika a cspv.hu-ról


A mozi, Európát leszámítva sosem szólt igazán másról, mint a szórakozásról, a sok szórakozás közepette pedig még ha akarnánk, sem lennénk képesek befogadni valamit, ami metszően valóságos. Ha erre mégis sor kerül, akkor pedig egyedül a döbbenet és az ebből keletkező pátosz az, amit belőlünk kivált (azt, hogy basszus, de durva !). Az Ajami c. film most végre történelmet ír - nem pusztán sokkol, de gondolkodásra, látásra késztet, nem csak azt mutatja be, hogy "ez van", de azt is, hogy mindez hogyan épül fel, hogyan működik ...


Az ősi kultúrák önmagukban is konfliktust jelentenek, lásd az arab világban a nők másodlagos, alárendelt szerepét, vagy a halálbüntetést, a házasság ősi intézményét, stb, stb. Amikor egy-egy ilyen ősi kultúrában játszódó filmet nézünk, leggyakrabban eleve bukásra, esetleg eleve halára ítélt szereplőket látunk, a történet pedig elsősorban arról szól, hogy az ősi kultúra nem engedi magát felpuhítani, és ennek a fiatalok áldozatául esnek. Az Ajami nem ilyen film ... Az ősi kultúrát igenis bemutatja, részletgazdag képet ad arról, de nem pusztán arra megy ki a játék, hogy "jó lenne haladni a korral" ... sokkal többről van szó.


Az olyan filmek, melyek olyan térségekben játszódnak, ahol valakiknek a szabadságjogai sérülnek, lásd például Észak-Írország, roppant nehezen képesek megbirkózni az "objektivitás" kihívásaival, és legesleggyakrabban egy-egy requiembe torkollnak, és mindent az érzelmiazonosulás lapjára tesznek fel. Nos, az Ajami nem ilyen - nagyon nem.
Az Ajami-t egy arab és egy zsidó filmrendező együtt készítette, ráadásul nem egyfajta nyájas "kéz-a-kézben" módon, hanem ki-ki a saját kultúrájának fejezeteit rendezte meg. Így az objektivitás és szubjektivitás problémáját máris hihetetlen (és hihetetlenül meggyőző módon) oldották fel, objektivitás= "multiple" szubjektivitás formájában.



A film a legeslegtöbbet ennek az eszköznek köszönheti, hogy hol ezt az oldalát látjuk a történetnek, hol azt. Ráadásul, ez egy finom film (!), és nem is "oldalakról" van szó, hanem nézőpontokról. Hol ennek a személynek a nézőpontjából látjuk a történetet, hol pedig annak, s mindez időben is össze van keverve. Így végül elmondhatjuk, hogy az Ajami egy-az-egyben a Ponyvaregényben Tarantino által látványosan alkalmazott idő- és nézőpont-tripen alapul. Fejezeteket látunk, melyeknek más és más személyek a szereplői, más és más személyek a főszereplői. Ezek a történetek egymást át-meg-átfedik, ugyanazt a történést látjuk ebből és abból a nézőpontból is (de nem kényszeresen egyet innen- egyet onnan alapon). Különböző szubjektumok, főszereplők szemén keresztül látjuk ugyanazt, végül pedig az egészet az időrendiség megborításával teszik totális trippé.


Amíg azonban a Ponyvaregényben az idő-trip a szórakozást szolgálja, addig itt inkább a detektív-regények és krimik végső leleplező jelenetsorainak módján vándorlunk az időben - végül látjuk ugyanazt másképp, más nézőpontból, és ekkor KIDERÜL, hogy amit láttunk, az valójában mi, és az is beüt egy kemény flash formájában, hogy az egész honnan jön, és miről szól.


Mindez kicsit virágnyelven van, ezért lássuk közelebbről. Egy arab srác szerelmes egy arab lányba. Ez konfliktus. Meglehetősen Rómeo és Júlia-i. Miért? Mert az arab srác muszlim, az arab lány pedig keresztény. Szerelmük tiltott. Van ám egy másik tiltott szerelem is, egy arab srác és egy zsidó lány, de a történet nem szimmetrikus - és ez benne a legjobb.
Ami az arab srác és lány szerelmét illeti, ez csak a jéghegy csúcsa. A lány apja nem más, mint az a férfi, aki "békítő-tárgyalást" szervezett akkor, amikor a srác épp lógott - az életével egy családnak.
Hogy mi van?

--------------------------------------------------------------------------------------------------


Adott egy délutáni nap, valaki bemegy egy konditerembe, előkap egy pisztolyt és a levegőbe lő. A terem tulajdonosa előkapja a sajátját és lelövi. Ebből jön a vérbosszú. A férfi egész családját ki akarják irtani. Mit csinálhat egy fiatal srác? Nincs pénze, munkája, bandája, semmije. Elutazni nem tud, semmit sem tud. Középkori, sőt, ókori körülmények közt kell folytatni a életét, várni, hogy mikor lövik le. A tárgyalás bíró ellőtt zajlik, és úgy végződik, hogy valamennyi pénzt kap az, aki lemond a vérbosszú "jogáról". Így a srác pár ezer dinárral fog lógni egy családnak. Egészen pontosan ... több tízezer dollárral!!!!! Néhány száz dollárt még összeszedne, esetleg ezret, de azt is csak bűnözéssel. A több tízezres tartozás, amely pár hét után duplázódik, reménytelen. Reménytelen, de a tárgyalást szervező férfi kifizeti, cserébe a srác neki fog dolgozni. Gyakorlatilag a rabszolgája lesz.

Itt kezded el szeretni ez a filmet, a szociológiai érzékenysége és akkurátus, feltáró képalkotása miatt. Nem ő az egyetlen rabszolga. Egy másik srácnak az anyukája megbetegszik, ezért videón felolvastatnak vele egy üzenetet, hogy üdvözli őt. Majd pár nap múlva jelzik, hogy az anyját nem fogják tudni megoperálni, mert sokba kerül. De közlik azt is, hogy segítenek rajta, a közösség segít, a gazdagabbak összedobnak a srác anyjának, hogy megoperálhassák. A segítők feje ismét ugyanaz a férfi, akinek a főszereplőnk, Omar tartozik & dolgozik (akinek a rabszolgája).
Látjuk azt is, hogy egy arab férfi könyörög, hogy fogadják be, hogy meghúzhassa magát a kocsmában, ahol az anyukája révén rabszolgává vált fiú (Malek) dolgozik, a férfinak nincs hova mennie. Földönfutó. Nem fogadják be, így mehet tovább, isten hírével - megtudjuk, megérezzük, milyen az, ha valakinek nincs hova mennie. Megérezzük, mit kockáztat az, aki a "munkaadójával" szembeszegül.


Így lep meg minket ez a fantasztikus film. Újabb és újabb dimenziókat nyit fel, mi pedig nem újabb és újabb képeket látunk, hanem ugyanazt, de egyre mélyebben és mélyebben, egyre részlet-gazdagabban.
Egy ízben például azt látjuk, hogy izraeliek bekopognak egy drogdílerhez, aztán megtudjuk, hogy megölték. Látjuk, amint a barátai dühösen és gyásztól felháborodva be akarnak jutni, de nem engedik be őket - a bűntény színhelyére.
Később, néhány fejezettel később ugyanezt már egészen másképp fogjuk látni. A hajnal 5-kor bekopogó izraeliek rendőrök, és drogügyben nyomoznak. Látjuk majd, hogy az arab srácok miért nem értik, hogy nem engedik be őket a tett színhelyre, és látjuk, hogy ez milyen érzéseket vált ki belőlük. Több mindent is látunk idővel - de ezeket a fordulatokat nem fogjuk most lelőni (ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy általában nem az ellentéte derül ki valaminek, hanem csak jobban, mélyebben látjuk az adott helyzetet). Különös, különleges élmény látnunk a "drogdílert" táncolni az étterem konyhájában. Előadja a jófejet. Semmi szimpátiát nem érzünk iránta - mert drogdíler. A drogdílert egyébként (Binj) a film egyik rendezője, Scandar Copti alakítja, és a filmben egy izraeli lányba szerelmes.


A film maximálisan komplex - és ennek megfelelően nem is egyszerű. Hálistennek nem ad lehetőséget arra, hogy valamelyik "oldalnak" igazat adjunk, hálistennek, ha jobban belegondolunk, nincsenek is oldalak.
A film nem egy egyszerű tanulságot ad, hogy mit kellene tenni, és nem is egy egyszerű választ arra, hogy miért van az, ami, hanem egy komplex, nagy horderejű élményt, amelytől bárkinek a látásmódja megváltozhat.
Scandar Copti nagyszerű srác, és remek filmet hozott létre Yaron Shani-val, nagyszerű koncepcióval, nagyszerű módon kivitelezve.

Hogyan fényképezzünk muszlimok között


Egy muszlim országba látogató fotográfus mindig átéli azt a csalódottságot, hogy úgymond a téma az utcán hever, de lefényképezni nincs lehetősége, mert mindenki olyan hevesen tiltakozik. Jó tehát, ha tudjuk: a muszlimok az intim szférájuk nagyon erős sértéseként élik meg, ha fényképet készítünk róluk. Nem csak a kendőjükbe burkolózott nők, de az aggastyánok, a koldusok is nagyon zokon veszik, hogy úgymond a nyomorukon csámcsogunk. Ők ezt egyértelműen kigúnyolásukként, szégyenteljes helyzetük kirakatba állításaként élik meg. Ne csodálkozzunk hát, ha célba veszünk egy járókelőt úgy, hogy ő nem is látja és egy másik szalad oda hozzánk, hogy figyelmeztessen, ne műveljünk ekkora illetlenséget. Viszont egy rövid közvetlen beszélgetés, vagy egy sikeres alku után nyugodtan rákérdezhetünk, hogy készíthetünk e képet is. A megkérdezés soha nem számít udvariatlanságnak. A városközpontokban, ahol hozzászoktak a külföldiekhez, könnyen találunk olyat, aki egy kis apróért vállalja a képet, de ne vegyük automatikusan úgy, hogy lekattintom, aztán majd dobok neki valamit. A mélyen vallásos emberek ezt nagyon zokon veszik, ők semmilyen körülmények között nem engednék meg a fényképet. Ez persze nem azt jelenti, hogy ezekben az országokban egyáltalán nem létezik a fényképezés. Itt is ugyanúgy fényképezik egymást a családtagok, barátok. Ha mondjuk egy faluban rendszeresen visszatérő látogatókká válunk, szinte már családtagnak tekintenek minket, sokkal szabadabban fényképezgethetünk. Azonban még ekkor is minden alkalommal meg kell kérdeznünk, hogy szabad e a felvételkészítés? Családi események, közösségi ünnepek alkalmával is kérjük ki a családfő engedélyét és ha még ezt meg is kaptuk, fényképezgetés közben is figyeljünk oda, ki mennyire veszi ezt rossz néven. És ami a legfontosabb, ha már maguk közé engedtek, vegyünk is részt az eseményen, ne csak a géppel ugrándozzunk. Végső jótanácsként még annyit tudok mondani, idegenként ne akarjunk azonnal kritikát gyakorolni a társadalmon, ahol mi tulajdonképpen csak vendégek vagyunk. Ne a nyomor és egyéb divatos szocio irányzatok legyenek fókuszunkban, hanem a szépet, a szeretetet, az emberi méltóságot, esetleg a viseletek szépségét próbáljuk megörökíteni.

A két 1997-ben Marokkóban készült fotóm jó példája a fent leírt illemszabályok megsértésének.

3 esküvő - Zsuzsa és Mubarak

Egy TV-műsor ajánlója

Zsuzsa vőlegénye Mubarak 30 éves, két méter magas és muszlim. Zsuzsa mindent feladott ezért a kapcsolatért, eladta a lakását, Mubaraknak még biztosítása sincs, de őt ez nem zavarja. Az iszlám szigorú szabályai szerint él. A 3 esküvő című sorozat a Magyarországon kötött vegyes házasságokról mesél. A három film személyes történeteken keresztül enged bepillantást három nem mindennapi kapcsolatba s ezeken keresztül a bevándorlás és az integráció belső folyamataiba. A filmeket három különböző rendező készítette. A szereplők és az alkotók egyéniségének különbözőoségébőol adódóan a filmek stílusa, hangulata, képivilága egyedi. Zsuzsa és Mubarak A mélyen vallásos Mubarak és a nagyon is markáns egyéniségű Zsuzsa kapcsolatát alaposan próbára teszik az elfogadás, az alkalmazkodás és a kommunikáció buktatói. A házasságuk történetéből kiragadott pillanatfelvételen az iszlám és a közép-, kelet-európai kultúra, valamint két homlokegyenest ellentétes személyiség keresi az összhangot. Bernadett és Sanju Szerelem a világhálón. 3 földrészt összekötőo mesebeli történet egy vakmerő házasságról. Elég 2 hónap internetes kapcsolat, hogy eldöntsük, Ő az Igazi? Elena és Leo Elena kivándorló volt már négy évesen, amikor 1956-ban szülei gazdasági jólétet keresve disszidáltak, és magukkal vitték Argentínába. Aztán „bevándorlóvá“ vált saját hazájában, amikor 1975-ben hirtelen úgy döntött, hogy ő mégis inkább a kommunista Magyarországon szeretne élni, és hazatelepült. Megküzdött, hogy újra magyarnak lássák és annak érezhesse magát… 2008-ban szerelembe esett a harmincöt éves kubai Leoval – s noha a férfi örömmel telepedett volna le Budapesten, az itthoni bürokrácia és előoítéletek miatt mindkettőjük hazakereső kálváriája, „hontalansága“ újra kezdődött… A huszonhat perces dokumentumfilm elégia a nosztalgiáról, a megtalált és újra elveszett hazáról, a bevándorlók illúzióiról – az ötvenhat éves Elena és a harmincöt éves Leo szerelmén keresztül.

Irán legyőzte ellenségeit

A Hírszerző cikke

A perzsa újév alkalmából mondott beszédében azt közölte szombaton Irán legfőbb vezetője, hogy Irán legyőzte ellenségeit, akik szerinte tavaly összeesküvést szőttek az iszlám forradalom ellen. Ali Hamenei ajatollah úgy fogalmazott, hogy "az Iszlám Köztársaság ellenségei 30 évvel a forradalom után minden erejüket összefogva belülről próbálták megtörni a forradalmat"

"Az iráni nép kivételes ellenállással, éberséggel és eltökéltséggel legyőzte az ellenséget" - mondta az ajatollah az állami tévé által közvetített beszédében, amelyben kiemelten vádolta az Egyesült Államokat és Nagy-Britanniát a lázadás támogatásával.


A tavaly júniusi elnökválasztások vitatott végeredménye miatt tömegtüntetések törtek ki Iránban, főleg Teheránban. A rendőrök és a rezsimet támogató milíciák közbeavatkozásának eredményeként sokan meghaltak, és még több ellenzékit elhurcoltak, majd börtönbe vetettek.

Irán legfőbb vezetőjének beszéde előtt üzent az országnak az amerikai elnök. Barack Obama a perzsa újév alkalmából küldött köszöntőjében, amit az interneten tettek közzé pénteken, azt mondta, hogy az Egyesült Államok továbbra is kész párbeszédet folytatni Iránnal, de annak kormánya ettől elzárkózik. Az elnök közölte, hogy Washington elkötelezett az iráni nép "reményteljesebb" jövője mellett. Az Egyesült Államok elősegíti, hogy minél több iráni diák tanulhasson amerikai egyetemeken, és minél többen rendelkezzenek Iránban internet-hozzáféréssel, hogy az emberek "a cenzúrától való félelem nélkül tudjanak kommunikálni egymással és a világgal".

Iránban vasárnap kezdődik a perzsa újév, amely 12 napos ünnep az országban.

Pokolgép robbant Athénban

MTI

Pokolgép robbant szombatra virradóra Athénban a helyi pakisztáni közösség egyik vezetőjének házánál, de senki sem sérült meg.

A robbanás időpontja előtt 15 perccel ismeretlenek telefonon figyelmeztettek a készülő merényletre, s így a rendőrségnek volt ideje lezárni a körzetet.

A Görögországban élő pakisztáni és bangladesi közösséget (néhány ezer emberről van szó, akik főként Athén térségében laknak) már évek óta fenyegetések érik a különböző szélsőjobboldali ifjúsági csoportok részéről. A múlt hónapban egy fiatalokból álló banda felgyújtotta bangladesi bevándorlók lakóhelyét Spártában, májusban pedig ismeretlen tettesek megpróbáltak felgyújtani egy mecsetet Athénban, és öt embert megsebesítettek.

2010. március 19., péntek

A nemzetközi közösség beavatkozását sürgette Jeruzsálem védelmében II. Abdalláh

MTI

A nemzetközi közösség beavatkozását sürgette szerdán II. Abdalláh jordániai uralkodó, hogy véget vessen azoknak az izraeli "provokatív intézkedéseknek" a megszállt palesztin területen, amelyek célja megváltoztatni Jeruzsálem arculatát.

A király álláspontját ismertette Catherine Ashtonnal, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjével, aki közel-keleti körútja keretében Jordániában tartózkodik.

II. Abdalláh hangoztatta: nem lehet szó nélkül hagyni azokat az izraeli lépéseket, hogy megváltoztassák a valóságot Jeruzsálemben, és eltávolítsák a város muzulmán és keresztény lakosait.

Az uralkodó ugyanakkor üdvözölte az Európai Unió álláspontját, hogy elutasítja a legutóbbi izraeli intézkedéseket, és az EU elkötelezettségét a palesztin-izraeli konfliktus rendezésére a két állam elve alapján. Hozzátette, mind a palesztinok, mind a nemzetközi közösségen belül felháborodást váltott ki az a március 9-i izraeli bejelentés, amelynek értelmében zsidó telepeseknek építenek 1600 új lakást a megszállt Kelet-Jeruzsálemben.

A Hamász radikális palesztin mozgalom ismét Izrael elleni felkelésre (intifáda) szólított fel szerdán Jeruzsálem védelmében és a város judaizálásának megakadályozására.

A szervezet által nyilvánosságra hozott közlemény szerint az Izrael elleni felkelés alapvető kötelezettség, hogy véget vessenek a palesztin néppel szembeni és szent helyei iránti megvetésnek. Egyben arra szólította fel a palesztinokat, minden lehetséges módon mutassák ki haragjukat, és akadályozzák meg a "megszállót", hogy ellenőrzése alá vonja Jeruzsálemet, és megváltoztassa arab-iszlám jellegét.

Vallásközi konferencia a halál utáni életről Rómában


A Római Vikariátus közleményt adott ki, amelyben arról tájékoztat, hogy az ökumenizmusért és a vallásközi párbeszédért felelős regionális bizottság március 19-én, pénteken tanulmányi napot rendez „Feltámadás vagy reinkarnáció: milyen élet van a halál után?” címmel a Róma határán található Divino Amore kegyhely nagytermében.

A találkozón előad Giuseppe Petrocchi püspök, a szervezőbizottság elnöke. Az előadók foglalkoznak a halál utáni élettel a Szentírás és az egyházi hagyomány tükrében, és elmélyítik a témát a katolikus egyház katekizmusának kompendiuma megközelítéséből. Michael Fuss, az Aquinói Szent Tamás Pápai Egyetem tanára a keleti vallásokban (a hinduizmusban, buddhizmusban) megjelenő reinkarnációt és a Nyugatra gyakorolt hatását tárgyalja.

A délután folyamán Cesare Moscati rabbi, a római rabbikollégium tanára; a muzulmán Adnane Mokrani, a Pápai Gergely Egyetem tanára, valamint egy buddhista szerzetes is felszólal.

Homoszexuális katonák nyakába varrta a 8000 halottat

A 168 óra cikke

Egy nyugalmazott amerikai tábornok azt állította csütörtökön, hogy a srebrenicai mészárlást többek között azért hajthatták végre a szerbek, mert a területet védő holland katonák között homoszexuálisok is voltak – írta a Független Hírügynökség.

Az amerikai szenátus fegyveres erőkkel foglalkozó bizottsága az amerikai hadsereg homoszexuálisokkal foglalkozó irányelveiről tartott meghallgatást, mindkét oldal érveit meghallgatva.

John Sheehan nyugalmazott tengerészgyalogos tábornok eskü alatt vallotta, hogy az 1995-ben történt mészárlást nem csak azért nem tudták megakadályozni az ott állomásozó holland békefenntartók, mert rossz volt a vezetés, és nem voltak elegen, hanem azért is, mert melegek is szolgáltak soraik között.

Az 1993-ban az ENSZ által védett övezetté nyilvánított Srebrenicába 1995 július 11-én foglalták el a szerb hadsereg egységei, majd majdnem nyolcezer bosnyák muzulmán férfit és fiút gyilkoltak meg. A területet csak párszáz, könnyűfegyverzetű holland békefenntartó védte, akiknek nem volt tűzparancsa, és nem sokat tehettek.

Vízmosásba dobták a holttesteket

MTI

Tizenhárom évi börtönre ítéltek Szarajevóban egy volt boszniai szerb rendőrt, mert részt vett 200 civil kivégzésében. A muzulmán és horvát áldozatokat a boszniai háború idején az északnyugat-boszniai Prijedor fogolytáborából hurcolták Koricanske Stijenébe, ahol 1992 augusztusában agyonlőtték őket, majd a holttesteket egy vízmosásba dobták.

A 40 éves Ljubisa Ceticet, aki a történtek idején egy különleges boszniai szerb egység tagja volt, a bíróság háborús bűnök elkövetésében találta vétkesnek. "A büntetés enyhének tűnhet, de a bírák elégedettek" - közölte Minka Kreho bírónő, hangsúlyozva, hogy a vádlott beismerő vallomást tett, és tanúskodott más vádlottak ellen. Ezért Cetic ügyét az egység öt másik tagjának ügyétől külön tárgyalták. Két másik boszniai szerbet, Damir Ivankovicot és Goran Djuricot 2009-ben 14, illetve 8 évi börtönre ítélték a Koricanske Stijene-i mészárlásban való részvétel miatt.

Kontroll nélkül beszélhetnek az imámok?

MTI
A török kormány azt tervezi, hogy korlátozott mentelmi jogot biztosítana az állami vallásügyi hatóság által alkalmazott imámoknak.



A parlament elé terjesztett törvénytervezet értelmében az iszlám hitszónokok ellen csak elöljárójuk beleegyezésével lehetne vádat emelni bűncselekmény elkövetése esetén - írta csütörtökön a Sabah című újság. Ez pedig korlátozná annak a lehetőségét, hogy az előimádkozókat politikai tartalmú kijelentések miatt büntetőjogi felelősségre vonják.
A vallásügyi hivatal (diyanet) feladatait tartalmazó törvénytervezet értelmében annak főnöke közvetlenül a miniszterelnök alárendeltje, és neki tartozik beszámolási kötelezettséggel. Kinevezése öt évre szól, amely egy alkalommal további öt évre meghosszabbítható.

Törökországban a diyanet képezi a szunnita iszlám legfőbb hatóságát. Törökországban már sok évtizeddel ezelőtt megtörtént az állam és egyház szétválasztása, ami a modern köztársaságot megalapító Mustafa Kemal Atatürk nevéhez fűződik. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az állam ellenőrzést gyakorol a vallás fölött. A magát kemalistának nevező ellenzék azzal vádolja a kormányt és a miniszterelnök Igazság és Haladás Pártját (AKP), hogy a színfalak mögött az ország iszlamizálására törekszik.


MTI

Iszlámellenes tankönyvekből oktatják az amerikai diákokat

A Kitekintő cikke

Moein Khawaja, a Muszlimok Amerikában nevű szervezet polgárjogi aktivistája szerint, egy, azamerikai-iszlám kapcsolatokat felügyelő tanács gondozásában megjelent tankönyvsorozat erőszakos terroristákként ábrázolja az iszlám híveit. A 10 kötetes sorozatot, World of Islamcímen, a philadephiai Mason Crest Publishing és az amerikai-iszlám kapcsolatokért felelős tanács közösen hozta létre, általános és középiskolás gyermekek számára. A muzulmán polgárjogi szervezet állítja, napjainkra több mint két tucat amerikai szövetségi állam oktatási intézményei használják a World of Islam köteteit.

A liberális amerikai muzulmán szervezet szerint a tankönyvek nem teljesítik az oktatás objektivitásának követelményét, a bennük foglalt, helyenként elítélő megfogalmazások miatt, mint például "a muszlimok erőszakosak, az iszlám csak másodrendű a vallási hierarchiában és minden társadalomnak elővigyázatosan kell viszonyulnia a követőihez".

"Néhány muszlim azért érkezett az Egyesült Államokba, hogy a terrorizmus eszközével változtassa meg az amerikai társadalmat." Khawaja a könyvsorozatból vett idézetet kommentálva elmondta, hogy mélyen elítéli az iszlám vallás egészére vonatkozó szélsőséges megállapításokat. Az amerikai sajtónak tett nyilatkozatában kitért egy másik, az aktivisták által kifogásolt példára is. E szerint, a könyvben található egy "biztonsági fenyegetések" címmel ellátott kép, amely a tradícióknak megfelelően, kendőt viselő muszlim lányokat ábrázol.

A philadelphiai székhelyű kiadó nem kommentálta a muszlim polgárjogi szervezet sajtónyilatkozatait. Helyett az amerikai-iszlám kapcsolatokért felelős kutatóintézet elnöke, Harvey Sicherman állt ki a könyvsorozat védelmében. Szerinte, a Khawaja által felhozott példák nem tükrözik a kiadvány attitűdjét és csak belemagyarázással kelthetnek disszonáns hatást. A két muzulmán lányt ábrázoló képpel kapcsolatban annyit mondott, hogy a "biztonsági fenyegetések" címmel nem az illusztráció szereplőit kívánták minősíteni. Ezzel szemben, a muzulmán bevándorlókkal kapcsolatos könyvbéli véleményt nem korrektúrázta a sajtó előtt: "Nos, valóban néhány muzulmán bevándorló azért érkezik az Egyesült Államokba, hogy terrorcselekményt kövesen el, és nem tudom, hogy ezzel a ténnyel érdemes-e vitatkozni".

Iszlám kincsek Berlinben

Az iszlám művészet több mint ezer évét felölelő Aga Khan-gyűjteménynek, a világ egyik legnagyobb és legértékesebb kollekciójának több mint 200 kincse most először látható szerdától a német fővárosban.

Manapság a német főváros az iszlám kultúra Mekkája: miközben a világhírű Aga Khan-gyűjtemény műremekei láthatóak a Martin-Gropius Bauban, a Pergamon Múzeum a magyar származású műgyűjtő, Edmund de Unger, azaz Unger Ödön gyűjteményének válogatott kincseit kínálja az érdeklődőknek.

Iszlám könyv az Unger-gyűjteményből

A magyar származású mecénás gyűjteményét bemutató kiállítás csütörtökön nyílt meg és május végéig várja a látogatókat. A műalkotások a Földközi-tenger körüli legfontosabb muzulmán országokból, Iránból és Közép-Ázsiából származnak, és az iszlám kultúra szinte valamennyi korszakát és művészeti ágát képviselik. Szőnyegek, brokátok, koraközépkori bronztárgyak, hegyi kristályból készült értékes alkotások, kalligráfiák és fényűzően díszített könyvek találhatók a múzeumnak kölcsönadott műkincsek között.
A kiállítás egyik súlypontja a Fátimida síita dinasztia (fátimidák) korának művészete. A származását Mohammed próféta lányára, Fátimára visszavezető dinasztia 1171-ig uralkodott Egyiptomban, és a pompa iránt vonzódó, művészetet pártoló életstílusáról volt ismert.
A múzeum a világon az egyik legnagyobb és legjelentősebb iszlám magángyűjteményként méltatja a kollekciót, amelynek hivatalos neve Keir Collection, a 92 éves jogász gyűjtő egykori wimbledoni házáról. Azért döntött úgy, hogy kincseit a német fővárosban állítja ki, mert a Pergamon Múzeumnak már van egy olyan gyűjteménye - méghozzá a déli szárnyban lévő Iszlám Művészetek Múzeumában -, amely jól kiegészíti az ő kollekcióját. Az összesen 1500 darabos gyűjteményből 112 műkincs van Berlinben, és ezek "névjegyként" kerülnek a látogatók elé - fogalmazott a múzeum.
A kollekció berlini bemutatásáról tavaly júniusban számolt be a Der Tagesspiegel című német újság. A lap akkor úgy értesült, hogy a gyűjtemény 15 évre a német fővárosba kerül, de szó van egy 35 évre szóló "kölcsönügyletről" is. Az újság emlékeztetett arra is, hogy a világhírű kollekció egy része 2007-ben egy ízben már bemutatkozott a Pergamon Múzeumban.

2010. március 17., szerda

A Musztafa útra került a választási informatikai rendszer fejlesztője

Az Index cikke

Egy titokzatos marokkói kezébe került az É.B.SZ.K. 2004 Építőipari, Beruházó és Szolgáltató Kft., amely korábban a választási informatikai rendszer fejlesztésén is dolgozott, írja a HVG.

A lap szerint az állítólagos vevő, a marokkói illetőségű Bashil Mohammed lakcíme a cégnyilvántartás szerint a Musztafa út 38. a Marrákeshez közeli Ghiat településen.

A tulajdonosváltás idején a Mohammed nem szerepelt az idegenrendészeti nyilvántartásban, nem lakott Magyarországon, és nem volt a Közigazgatási Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalának (KEKKH) személyiadat- és lakcímnyilvántartásában sem.

Németh Pál református lelkész könyvet ad ki az iszlámról

A Gondolat kiadó blogjának bejegyzése


Alláhu akbar!


Németh Pál: Az iszlám

Vallásközi párbeszéd

Alláhu akbar! (Isten a legnagyobb!). Ha a keleti ember a Nyugat érdeklődésének bármely megnyilatkozásával találkozik, akkor az mindig bizalmatlanságot, szemérmes tartózkodást, vagy konkrét félelmekkel átitatott aggodalmat, elzárkózást vált ki belőle. A kíváncsiskodás zavarja a keleti ember szemérmességét, s legszemélyesebb világának megsértését látja benne. A könyv amellett, hogy alaposan, ugyanakkor közérthetően és szórakoztatóan bevezet az iszlám vallási alapjaiba és filozófiai mélységeibe, tárgyalja az iszlám vallási gyakorlatot is (fonetikus átírással segítve az aktuális szövegek megértését, kiejtését). A kötet második része a magyar iszlámkutatás nagy alakjait (Vámbéry Ármin, Goldziher Ignác, Germanus Gyula) mutatja be. Ajánljuk mindenkinek, aki érdeklődik más kultúrák iránt, és szeretne átfogó képet kapni az iszlámról, megismerni és megérteni annak lényegét és rendszerét.

160 oldal

Ár: 1950 Ft

Várható megjelenés: április

RÉSZLET

Szabad-e fényképet készíteni?

Vannak, akik azt gondolják, hogy a fényképezés különféle módjai is tilalom alá esnek az iszlám világban. Ez nem így van, mert a fénykép természete más, mint a művészi alkotásé. A fénykép lényegét tekintve egy kémiai, vagy egyéb eljárás segítségével rögzített tükörkép. Ha pedig tükörbe nézni szabad, és semmi sem tiltja, hogy az így kapott tükörképet megőrizzük, akkor fényképet készíteni is szabad. A filmművészet is elfogadott dolog az iszlám világban. A Mohamed koráról készült filmekben azonban – mint amilyen Anthony Quinn és Irene Papas főszerepével 1976-ban forgatott „Az üzenet. Egy fejezet az iszlám történetéből.” című 170 perces produkció – sohasem jelenik meg magának a prófétának az alakja, hanem mindig csak a „társaké”, akik a prófétával kapcsolatban vannak, róla hírt adnak, vagy reá hivatkoznak.

Mohamed prófétai működésének a környezetére tett hatását ábrázolják a filmben anélkül, hogy magát a prófétát szerepeltetnék a film vásznon. Az a néhány évvel ezelőtt lábra kapott sajtó híresztelés azonban, hogy Amerikában egy nagyszabású holywoodi produkcióra készülnek, amelyben filmvászonra vinnék Mohamed próféta életét és működését, már puszta híradásként is ellenkezést váltott ki a muzulmán világból. Nem tudják elképzelni, hogy a nyugati felfogásban és módszerekkel feldolgozott és megjelenített életrajzi film, ne sértené meg durván a vallásos muzulmánok érzésvilágát.

A vallási és a politikai tényező korrelációja

Az őseredeti, valóságos és tiszta egyistenhit állandó kísértése, hogy beszennyeződjék, eltorzuljon, emberi találmányokkal keveredjék, hamisítás áldozatává váljék. A bálványimádás ösztöne embervoltunkkal adott hajlandóság. Az ember a Teremtő imádatát a teremtmények imádatával váltja fel. Az igaz Isten istenségét másoknak is tulajdonítja, isteneknek fogad el olyan lényeket, akik csak Isten szolgái, választottai, küldöttei. Az emberistenítés és a teremtményimádás bűne végigkíséri az embert történelme folyamán. Az igaz vallás történetének meg-megújuló jelensége, hogy a vallás tisztasága beszennyeződik, Istenhez méltatlan hittel és gondolatokkal keveredik, eredeti alkatát elveszíti, deformálódik. Isten azért választotta ki és küldte el újra meg újra prófétáit, hogy intsék, figyelmeztessék, emlékeztessék a különböző korok népeit arra, hogy hamis úton járnak.

A prófétai és apostoli küldetés mindig a radikális monoteizmus meghirdetésével kezdődik. Reformálja a vallásban azt, ami emberi hozzáadás folyományaként deformálódott. A helyes istentisztelet helyreállítása szükségképp magával hozza a társadalmi viszonyok teljes átalakítását is. Az egyetlen Istenhez való helyes viszonyulás megteremti az emberekhez való helyes viszonyulás új formáit. Akinek életét betölti az egyetlen Isten előtti hódolat, annak számára visszataszító lesz a teremtményimádat és emberistenítés minden formája. A monoteizmus radikalizmusa megköveteli a társadalmi- és közélet radikális átalakítását. Amikor Mohamed az elegyítetlen és tiszta egyistenhitet hirdette, akkor határozottan megkövetelte az ember és ember közötti viszonyok szigorú átalakítását. A religio radikális megreformálása a polisz radikális reformját is magával hozta. De fordítva is igaz. A társadalmi élet reformja, a közélet megújítása nem képzelhető el anélkül, hogy a vallás lényeges vonásai ne rajzolódnának ki tisztábban, világosabban. A radikális monoteizmus követelménye már az iszlám kezdeténél összekapcsolódott a közélet gyökeres átalakításának követelményével, a politikai radikalizmussal.

A korabeli politikai körülmények alakulása lehetővé tette Mohamed számára, hogy az igehirdetéseiben megjelölt társadalmi követelményeket a politikai hatalom megragadásával és igénybevételével evilági viszonyok között valóra váltsa. Az iszlámban ezért nem válik külön a vallás és a politikum, az egyházi és a világi szféra; együtt van az élet szakrális és szekuláris vonatkozása. A vallási, társadalmi és politikai élet szüntelen viszonyulásban van egymással, az egyikben nem történhet változás anélkül, hogy a másikban ne lenne meg a hatása. A társadalmi és politikai célok kitűzése elengedhetetlenné teszi, hogy a vallás területén is történjen valami, legalább annyi, hogy a vallás egyes dimenziói hangsúlyosabbá válnak. A politikai függetlenség és társadalmi igazságosság kérdésének radikális felvetése szükségképpen hozza magával az Istentől való függés kérdésének újbóli megvizsgálását és az Isten és az ember közötti viszony rendbetételét. A társadalmi-politikai életről való radikális gondolkodás a vallási élet kérdéseinek radikális felvetésével jár együtt. A kettő szüntelen kölcsönhatásban, egymást feltételező és egymásra utaló viszonyban áll egymással. Egyik sem vizsgálható a másik nélkül, egyik sem érthető a másiktól függetlenül. A radikális monoteizmus és politikai radikalizmus korrelációja végig húzódik az iszlám történetén.

Nők a változó világban: Miért zavar minket a burka?


Csador, abaja, burka, hidzsab, nikáb. Az európai fülnek idegenként hangzó szavak némelyikéről sejtjük ugyan, hogy valamilyen női ruhadarabot jelölnek, de a pontos különbség közöttük nem egészen világos számunkra. És amit nem ismerünk, azt hajlamosabbak vagyunk elutasítani.

„Nyugat-Európát mindinkább irritálja a burka" - szól az MTI aktuális tudósításának címe, amelyben arról a francia törvénytervezetről esik szó, miszerint megbüntetnék a közintézményekben és a tömegközlekedési eszközökön a hagyományos iszlám viseletben megjelenő nőket. „A rasszista buszsofőrök nem állnak meg a fiatal muszlim lányoknak, akik hidzsábban várakoznak a megállóban" - írja ezzel egy időben az angol Daily Mail napilap is. Mint a két idézett címből is kitűnik, Nyugat-Európa nem igazán tudja, mit kezdjen a bevándorló muszlim nők tradicionális öltözködési szokásaival.

A kendőellenes érvek két csoportba oszthatók. A tiltakozók egy része az iszlám fundamentalizmus jelképének tekinti a hagyományos viseletet, és a beilleszkedés hiányát véli felfedezni benne. A másik európai érv szerint pedig a kendő a női elnyomást szimbolizálja. A francia javaslat szerint nem lehet ugyanis elvárni egyetlen nőtől sem, hogy eltakarja az arcát, mert ez szembemegy a férfi és nő egyenlőségét is hirdető köztársasági eszmékkel.

Az olaszoknál is a nőpolitikáért felelős miniszter sorakozott fel elsőként a tiltást szorgalmazók mögé, mondván: az olasz törvények szerint nem lehet olyan ruhát viselni közterületen, amelyből nem felismerhető az arc. Meg kellene tehát tagadni az olasz állampolgárságot „azoktól a muzulmánoktól, akik arcuk elfedésére kényszerítik családtagjaikat." Mara Carfagna szerint a burka nem vallási jelkép, hanem a nők férfiak általi elnyomásának eszköze.

Beleszólhat a hatalaz öltözködésbe?

A bevándorló muszlim nők viszont éppen olyan érvekkel válaszolnak a vádakra, amelyekkel az európaiak gyenge pontjára tapintanak. Azt kérdezik ugyanis, nem alaptalanul: Hol a törvény előtti egyenlőség, ha nem engedik nekik, hogy úgy öltözködjenek, ahogy szeretnének? Hol a másság és sokszínűség tisztelete? Miért a sok ruháért kell büntetni egy nőt, miért nem inkább a túl kevésért? Ha a katolikus apácák járhatnak az egész testet elfedő ruhában, a muszlim nők miért nem?

Az angol buszsofőrök egyébként azért nem állnak meg a hidzsábot, azaz fejkendőt viselő muzulmán lányoknak, mert így akarják elkerülni saját járataikon az etnikai konfliktust. A tradicionális viseletben utazó muszlimokat ugyanis gyakran éri atrocitás a buszokon a ruházatuk miatt. Az angolok egyelőre a hagyományos muzulmán viselet védelme mellett foglaltak állást, így a rendőrségi vizsgálatot követően rendőrtiszteknek kell majd megóvni a muszlim diáklányokat a rasszista támadásoktól. De lehet-e minden muzulmán nő mellé rendőrt állítani kísérőnek? És lehet-e bármit kezdeni azzal, ha az európai többséget irritálják az iszlám öltözködési szokások?

„Franciaország leckét adott civilizációból minden európai országnak" - lelkendezett például egy olasz jobboldali politikus a francia szigorítás hallatán. A britek még hezitálnak, mert az arc vagy az egész test takarását ugyan ők is ellenzik, mégsem szeretnék, ha a kormány bármi módon beleszólhatna az egyének öltözködésébe.

Ne látszódjon a nő alakja

Persze, maga a muzulmán világ sem képvisel egységes álláspontot a nők öltözetét illetően, hiszen az éppen az adott iszlám ország konzervativizmusának mértékét tükrözi. Tunéziában például Habib Bourgiba elnök, akit a nők felszabadítójaként is emlegetnek, már 1956-ban kitiltotta a hidzsábot az iskolákból, mondván, az csak egy „utálatos rongy", amitől meg kell szabadítani a nőket. Sok tunéziai fiatal nő valóban a szabadságát fejezi ki a fejkendő viselésének visszautasításával, ugyanakkor a fiatalok között is sokan ragaszkodnak a hagyományokhoz és a kendőviseléshez.

A kultúrák találkozása mindenesetre sosem zajlik zökkenőmentesen. Akárhány muszlim nő is állítja, hogy szereti a kendőt és senki nem kényszeríti a viselésére, az európaiak nem hisznek nekik. Hogyan is értethetné meg velünk egy muzulmán nő, hogy a kendője nélkül meztelennek érzi magát, amikor számunkra mindennapos látvány egy feneket alig takaró szoknya vagy egy köldökig dekoltált ruha? Hogyan érthetnénk meg, hogy az abajában éppen az a lényeg: a nő alakja nem látszódik?

Az arabok - férfiak és nők is - abból indulnak ki, hogy a férfit túlságosan izgatja a nő látványa, ezért a nők a ruházatukkal felelősséget vállalnak, hogy a férfinak ne támadjanak illetlen gondolatai. Az európai mentalitás viszont csak a férfit teszi felelőssé, ha nem tud civilizált ember módjára reagálni az alulöltözött nő látványára. A női magabiztosságról is alapvetően mást gondolunk, arabok és európaiak. Az a nő, aki itt sokat megmutat magából, biztosnak tűnik a nőiességében, pedig az arab világból nézve inkább erőlködésnek tűnik az igyekezete, mintha nem hinne benne, hogy egy férfit akár egyetlen pillantással is le lehet teríteni.

Kendőlexikon

Abaja: Fekete köpeny karkivágással, a fejtetőtől a sarokig ér. Általában a Perzsa-öböl országaiban hordják.

Burka: Bőrből vagy vastag szőttesből készült maszk, amelynél a szem előtti rést is rács takarja, így viselőjének a szeme sem látható. A tálib uralom idején Afganisztánban a nők csak burkában mutatkozhattak.

Csador: Főként az iráni nők hordják nyilvános helyeken ezt a körcikk alakú szövetet, amelyet úgy lógatnak le a fejükről, hogy csak az arcukat hagyja szabadon, és kézzel fogják össze maguk előtt.

Hidzsáb: Általában az arcot szabadon hagyó iszlám fejkendőt értik rajta, amely teljesen elfedi a hajat, nyakat és fület. Szó szerint függönyt jelent, tág értelemben pedig így neveznek minden női ruhadarabot, amely megfelel az iszlám előírásainak.

Nikáb: A teljes arcot takaró, a szemnél csak résnyi lyukat hagyó fátyol, amelyet a földig érő köpeny fölé húznak.

Miért fedi kendő a muszlim nőket?

Huszonnégy éven át Mohamed prófétának egyetlen felesége volt: Kadija, akinek nem kellett sem elfátyoloznia magát, sem pedig az idegen tekintetek elől elzárkóznia. Az ő halála után, Mohamed feleségei között azonban egymást érték az intrikák, féltékenységi jelenetek és botrányok. A próféta ekkor üzenetet kapott Allahtól: különítse el feleségeit egymástól lefüggönyözött szobákban, ahonnan csak úgy léphetnek ki, ha tetőtől talpig le vannak takarva. Ez a szabály eredetileg a próféta feleségeinek jó hírét volt hivatott védeni, de fokozatosan érvényesnek tekintették minden muszlim nőre.

A perzsáknál még régebbi hagyománya van a nők elfátyolozásának: az ősi Asszíriában a nemesi származású feleségek fátyla a magas státusz jele volt, és csak az alacsonyabb rangú nők jártak kendőzetlenül. Azt a rabszolganőt, akit fátyolviselésen értek, olvadt szurokkal öntötték nyakon.

Szaúd-Arábiában a legtöbb nő ma is a világtól elfüggönyözve él, mint annak idején Mohamed próféta feleségei. A szomszéd országban, az Egyesült Arab Emirátusokban viszont a katonanők egyszerűen csak hátrakötik a hajukat egy kendővel, majd helikopterekből ugrálnak ki, fegyverrel a vállukon.